Mi az a DIN EN ISO szabvány?
Ez egy elsősorban Németországban használt nemzeti szabvány, vagy egy nemzetközi szabvány előkészítéseként kiadott szabvány. A DIN-szabványokat a berlini Német Szabványügyi Intézet (DIN ) adja ki. Ha a dokumentumban szerepel a "DIN EN" szabvány rövidítés, akkor az egy európai szabvány (EN) német változata, amelyet az európai szabványügyi szervezet (CEN) valamennyi tagja elfogad.
Ha a dokumentum száma előtt a "DIN EN ISO" rövidítés áll, akkor az a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) globálisan alkalmazandó dokumentumának felel meg. Ilyen például a DIN EN ISO 14001 a környezetközpontú irányítási rendszerre vagy a DIN EN ISO 50001 az energiagazdálkodási rendszerre. Ha egy ISO-szabványt változatlanul nemzeti szabványként fogadnak el, akkor az egy "DIN ISO" szabvány, például a DIN ISO 45001 a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra.
Ha a részletes helyesírás egy további utótagot is tartalmaz, például IEC, ez közös kibocsátó testületet jelez - ebben az esetben a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) és a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC). Ilyen például az információbiztonságra vonatkozó, nemzetközileg elismert DIN EN ISO/IEC 27001 szabvány.
Alkalmazásuk gyakran csak ajánlás, és alkalmazásuk önkéntes alapon történik. Ez a helyzet például a minőségirányítási rendszer bevezetésére és tanúsítására vonatkozó ISO 9001 esetében. Az önkéntes jelleg azonban bizonyos mértékig korlátozható, ha a megfelelő tanúsítvány előfeltétele egy üzleti kapcsolatnak. Vannak azonban olyan területek is, ahol a jogalkotó vagy a hatóságok kötelezővé teszik a szabványok alkalmazását, például a németországi tűzvédelmi előírások betartása esetén. Itt jön a képbe a DIN 14095, amely az épületek tűzvédelmi tervére vonatkozó követelményeket határozza meg.
Hogyan jön létre egy szabvány?
Egy szabványt elvileg bárki kezdeményezhet vagy kérhet. A legtöbb esetben azonban a kérelmet egyesületek vagy vállalatok nyújtják be. Amíg azonban a szabványt nem teszik közzé és nem válik érvényessé, addig a szakmai közösségben megvitatják, és a szakértők tesztelhetik annak életképességét.
Egy német DIN dokumentum közzétételéig vezető út a következő lehet:
1. A szabvány kezdeményezése
A szabványosítási javaslatot benyújtják és feldolgozásra a DIN 3600 bizottságának valamelyikéhez terjesztik be.
2. Első tervezet és vita
A bizottság első tervezeteket készít, amelyekkel minden szakértőnek egyet kell értenie. A tartalmi vitára nyilvánosan kerül sor. A vállalatoknak és a fogyasztóknak lehetőségük van szakértőként részt venni az adott bizottságokban. A költségek lehető legalacsonyabb szinten tartása érdekében általában a szövetségek küldenek képviselőket a bizottságokba. Ez azt jelenti, hogy nem minden vállalatnak kell külön-külön szakértőt küldenie.
3. A tervezetek közzététele
Miután a tervezeteket a szakértői nyilvánosság számára hozzáférhetővé tették, egy két-négy hónapos időszak kezdődik. Ez idő alatt lehet észrevételeket vagy kritikákat megfogalmazni a tervezettel kapcsolatban. Az észrevételeket megvizsgálják, és ha nincs további kifogás, a dokumentumot közzéteszik.
Legkésőbb öt év elteltével felülvizsgálatot végeznek annak megállapítására, hogy a szabvány tartalma még mindig megfelel-e a technika (például a technológia) jelenlegi állásának. Ha nincs szükség kiigazításra, a dokumentum a következő felülvizsgálatig érvényben marad. Ha a felülvizsgálat azt mutatja, hogy a szabvány a jelenlegi formájában már nem eléggé használható, a dokumentumot vagy felülvizsgálják, vagy esetleg visszavonják.
Hogyan épül fel egy DIN EN ISO szabvány?
Németországban egy szabvány felépítésére és egyben kialakítására maga is egy szabvány, nevezetesen a DIN 820 vonatkozik, amely a szabványosítási munka minden alapelvét szabályozza.
Az irányítási rendszerekre vonatkozó szabványokra is egységes alapstruktúra vonatkozik, azonos központi tartalommal és központi fogalmakkal, az úgynevezett magas szintű struktúra (High Level Structure, HLS). Ezt az ISO 2012-ben vezette be, hogy javítsa a különböző, tematikus szabványkövetelmények összehangolását, és megkönnyítse a már meglévő (integrált) irányítási rendszerbe való integrációt.
